A túrógombóc a világ egyik legjobb és legegyszerűbb dolga. Túró kell hozzá, gomb, meg....ja, nem! Túró az tényleg kell, én fél kilónyit - természetesen Nádudvarit - dolgoztam össze 3/4 csészényi búzadarával (lyánykori neve gríz), 3 tojással, egy csipet sóval, két kanál cukorral. Egy kis citromhéjat reszeltem bele, meg egy vaníliarúd belsejéből kapartam bele keveset.
/A boltban kérdezem az egyik eladólányt, hová tették a vaníliarudat. Itt van -mondja -,de ötszázvalamennyi forint! Rávigyorogtam, mondtam, tudom hogy drága, de elvinném, kösz! Na, vagy csórónak néztek, vagy nagyon kevesen veszik meg a vaníliarudat, nincsenek hozzászokva a boltban az extrakereslethez./
A túrómasszát lefóliázva betettem a hűtőbe pár órára, hadd szívja meg magát a gríz, én közben főztem egy húslevest,jó sok répával, petrezselyemmel, karalábéval, zellerrel, hagymával, fokhagymával. Ez azért is nagyon kifizetődő nekem, mert csak én falom a zöldséget a levesből, a többiek maximum egy-egy darab répát esznek. Úgyhogy elég önző módon zöldségelek, de ebből vita még nem volt.
Miután a leves megfőtt, pár kanál zsiradékon pirítottam egy kis zsemlemorzsát, a végefelé kapott egy kis porcukrot, de csak jelzésértékkel.
Egy fazékban enyhén sós vízben kifőztem a gombócokat,amiket a búzadarás-túrós masszából söndörgettem, aztán a zsemlemorzsában megforgattam, úgy, ahogy anyámtól láttam: a morzsáslábast rázogatva, benne a gombócok belegurigázzák magukat a morzsaköntösbe.
Tálaláskor olyan 18-20 kanál tejfölt összekevertem kb. 3 kanál porcukorral, a maradék vaníliakaparékkal és reszelt citromhéjjal. Mivel sikerült Zott tejfölt vadásznom, ezért tudom kanálban megadni a tejföl adagját, mert Zotték olyan tejfölt csinálnak,ami majdnem olyan,mint a házi. A házitejföl, nem a házipálinka. Csak szólok!